A produktivitás káros idealizálása

Miközben én magam is tele vagyok teendőkkel, közelgő határidőkkel, új, izgalmas projektekkel, és fogyni nem akaró tanulnivalóval, egy nagyon megosztó témát, a hustle culture – t hoztam nektek, amivel kapcsolatban elképesztően kíváncsi vagyok a ti véleményetekre, ugyanis nem csak a vállalkozókat, de minden munkavállalót érint.

Ez a kultusz arról szól, hogy a munka olyan természetellenes módon leuralja az időnk legjavát, hogy nem marad időnk az életünkre” – mondja Joe Ryle, a 4 Napos Munkahét kampány igazgatója. Egy olyan életmódot dicsőít, ahol a karrier olyannyira prioritássá vált az életünkben vagy a munkakörnyezetünkben, hogy az emberi lét más aspektusai – például a hobbi, a családi idő és az öngondoskodás – gyakran háttérbe szorulnak.

Forrás: ADELE JACKSON-GIBSON

Miben mérjük a sikerességet?

Egy olyan korban, ahol ekkora a kereslet a „Hogyan legyünk hatékonyak és maradjunk motiváltak” illetve a „Hogyan csináljunk meg minél több dolgot, minél kevesebb idő alatt” rideg, önfejlesztő cikkekre, ahol a nagyfokú produktivitást a munkaórák magas számának tulajdonítjuk, ahol olyannyira idealizáljuk a túlórázást, a kialvatlanságot, a munka minden és mindenki fölé- és elé helyezését, hogy büszkélkedés tárgyát képezi, milyen sokat, milyen sokáig dolgozunk, nem törődve saját testi-lelki egészségünkkel, emberi kapcsolatainkkal, ott fontosnak tartom, hogy beszéljünk erről a jelenségről.

A jelenségről, melyre külföldön már felfigyeltek, és külön nevet is kapott: „hustle culture”

Hazai megfelelője egyelőre nincs, mert nem egyszerűen kontraproduktív munkamániát jelent. Azt a radikális hozzáállást hivatott körülírni, miszerint a mai fogyasztói társadalomban csak akkor érezhetjük magunkat igazán sikeresnek, akkor emelkedhetünk ki a középszerűségből, ha mindent a munkánknak rendelünk alá, akár teljesen kizsigerelve önmagunkat és emberi kapcsolatainkat.
Dolgozunk a munkahelyünkön, majd dolgozunk otthon, akár hajnalba nyúlóan, plusz túlórákat, plusz feladatokat vállalunk be, a szabadidőnknek csúfolt pár órákban pedig kényszeresen bújjuk a motivációs, valamint önfejlesztő anyagokat, mert a siker hajszolása válik a fő életcélunkká és közben elfeledkezünk arról, mi is az élet értelme. A hustle culture arra ösztönöz minket, hogy aszerint ítéljük meg a napjainkat, mennyit tettünk bele, mennyire voltunk produktívak, ahelyett, hogy arra figyelnénk, hogyan éreztük magunkat valójában, mentálisan, fizikailag és emocionálisan.

A szorgalom, a kitartó munka és az alázat nagy erény, de valóban ez lenne az igazi siker? Lemondani a találkozókat a szeretteinkkel, halasztgatni a családtagok feltelefonálását, nem figyelni a testünk jelzéseire, kihagyni a pihenőnapokat és mardosó bűntudatot érezni, ahányszor csak pihenéssel merünk tölteni egy napot?

Az ADP Research Institute által 2021-ben közzétett felmérés szerint 17 országban megkérdezett 10 munkavállalóból 1 mondta azt, hogy heti 20 óránál is több időt tölt el szabadon, miközben a munkavállalók átlagosan heti 9,2 órát töltenek fizetetlen túlórával. 2020-ban ez az arány 7,3 óra volt. Bár sokan a bejárós, irodai munkahelyükön is több időt töltenek, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértői szerint a túlmunka növekedése valószínűleg a távmunka térnyerésének is köszönhető, mivel a munka és a magánélet közötti határok egyre inkább elmosódnak.

Forrás: goodhousekeeping

Alkalmazottból vállalkozó

Gyakran humorizálás tárgyát képezi a tény, hogy azért kezdtünk el vállalkozni, mert megelégeltük, hogy 8-tól 4-ig a munkahelyünkön vagyunk, de aztán a sors furcsa fintoraként, most jóval többet dolgozunk, mint annak idején, alkalmazottként tettük, s ez milyen mulatságos is. Ahányszor meghallom ezt a viccelődést, mélyen elgondolkodtat.

Az egyik legnagyobb kihívást jelentette számomra az első egy évemben a munka és szabadidő-magánélet egyensúlyának megteremtése, fenntartását pedig mai napig tanulom. Kezdetben hosszú hetek teltek úgy el, hogy szinte csak enni és fürdeni hagytam el a szobámat, annyira beszippantott egy-egy nagyobb projekt. A telefonom folyamatosan csörgött, állandóan vonalban voltam az ügyfeleimmel, az agyam pedig elképesztő fokozaton dolgozott, még álmomban is a munkáim különböző kivitelezésein zakatolt.

A felszínen nagyon élveztem és büszke voltam emberfeletti teljesítményemre, sikeresnek, megállíthatatlannak és eltökéltnek éreztem magam tőle, így gondolkodás nélkül igent mondtam minden további megkeresésre. A rengeteg önkéntes túlórázásomnak aztán meg is lett a böjtje egy komolyabb kiégés képében.

Azóta már szigorúan ügyelek a saját határaimra, és minden egyes alkalommal, amikor nagy a kísértés, hogy átlépjem azokat, mert esetleg felsejlik bennem a bűntudat, amiért két nagyobb projekt mellett, munka helyett, a hétvégét inkább a szeretteimmel tölteném, tudatosítom magamban, hogy pontosan azért hagytam ott az alkalmazotti létet, hogy én oszthassam be a saját időmet és soha többé ne kelljen azt éreznem, hogy nem jut belőle magamnak, s a szívemnek legkedvesebb embereknek.

Pár dolog, amit megtehetsz, ha úgy érzed, téged is kezd beszippantani a hustle culture:

• Tudatosítsd magadban, hogy miért lettél vállalkozó, szedj össze legalább 3 pontot és tedd fel a kérdést, igazak-e a jelenlegi életedre ezek
• Tartsd számon az energiaszintedet, monitorozd magad időről-időre, hogyan érzed magad fizikálisan, mentálisan és érzelmileg
• Szánj időt a testmozgásra, a természetre és a szeretteidre
• Szabj meg magadnak egy tól-ig beosztást és ragaszkodj hozzá, pláne ha olyan munkád van, amibe könnyű beragadni
• Árképzésnél mindig kalkuláld bele a projektek utáni pihenőidőt is és a nagyobb megbízásaid után tarts szünetet
• Használd az előre időzítés fegyverét. Bejegyzéseknél, social media tartalomnál. Jelölj ki egy napot, amikor ezeket elkészíted, így sokkal kevesebb idődet emészti fel
• Engedd meg magadnak a pihenést és a szabadidőt – bűntudat nélkül. Nem kell minden percedet produktívan töltened ahhoz, hogy értékes legyél
• Ismerd fel a saját határaidat, és tanulj meg nemet mondani, vagy felhívni ügyfeleid figyelmét arra, hogy csak hosszabb határidővel tudod elvállalni a megbízást
• Légy magadhoz kedves és türelmes, a vállalkozói lét egy hosszú, véget nem érő tanulási folyamat

A hustle culture magában hordozza azt az általános meggyőződést, hogy minél többet dolgozol, annál értékesebb vagy – mondja Kate Northrup, a Do Less könyv szerzője. A káros produktivitás kultuszának hívei azt hirdetik, hogy „az elfoglaltabb mindig jobb”, s hogy az állandó leterheltség mindig több pénzhez, presztízshez, boldogsághoz és magasabb önbecsüléshez vezet.

Ám az élet sokkal több, mint munkaóráink mennyisége. Bár a kemény munka bizonyára meghozza a gyümölcsét, mégis több figyelmet kellene fordítanunk arra, hogy értékeljük azokat az apró dolgokat, amelyek miatt teljesnek érezzük magunkat.

Bárcsak megünnepelnénk az élet apróbb, csendesebb pillanatait; hogy a napunk végén azt mondhassuk: ‘Hű, ma időben ágyba kerültem’, vagy ‘Igazán jelen voltam azokkal az emberekkel, akiket szeretek’. Mert ezek voltak a jó dolgok. És talán semmi más nem volt olyan fontos, mint gondoltam”.

Kate Northurp